Festmények és megdöbbentő árak

Sokszor eltöprengek rajta, mi határozza meg egy festmény árát. Nagyon sok alkotásért olyan vagyonokat adnak, amelyet hétköznapi ember sokszor nem engedhet meg magának.

Mégis vannak olyan kortárs festmények, amelyeknek több tíz, vagy több száz millió dollárban határozzák meg az értékét. Nos... szerintem egy nagyon igaz mondás, persze csupán ebben a materialista, kapitalista rendszerben: minden dolog annyit ér, amennyit adnak érte. Persze ez csak részben igaz, valójában a valódi értékmérő teljesen eltér a pénz adta lehetőségektől, és ez igaz mindenre... Na de maradjunk most ebben a jelenlegi rendszerben, amelyben olykor egy-egy festmény ára/értéke irreális módon van meghatározva, sokszor a döbbenet határát súrolja, hacsak nem tényleg ledöbbenti az embert... Miről is beszélek itt, lássunk egy-két példát.

Hannah Arendt - a műtárgyakhoz képest jóval tágabb körről beszélve - pontosan írja le azt a folyamatot, amelynek során "... a kultúra termékeit a nyárspolgárok először haszontalannak nyilvánították és megvetették, mígnem a művelt nyárspolgár le nem csapott rájuk, olyan fizetőeszköznek tartván őket, amellyel magasabb társadalmi pozíciót vásárolhat magának, vagy nagyobb önbecsülésre tehet szert - azaz magasabbra juthat, mint ami saját véleménye szerint a dolgok természetes rendjében, vagy a születés alapján megillette volna. A kultúra értékei ebben a folyamatban bármely más hasonló értékhez hasonló bánásmódban részesülnek, vagyis, az értékre mindig is jellemző módon, csereértékként funkcionáltak".

Festménynek van egy - mondjuk talán úgy: "elsődleges" - anyagi értéke: a hordozóanyag és a készítés során felhasznált festékek konkrét ára. Hogy ez a legegyszerűbb "értékmérő" már önmagában is mennyire befolyásolhatja egy-egy műalkotás megítélését, arra nézve gondoljunk csak arra, hogy bizonyos szentképek (mindenekelőtt a pravoszláv ikonok) esetében mennyire nem véletlenül használtak valódi ezüst-, vagy aranylemezeket a művek díszítésére, díszítésének "gazdagítására"

Csontváry halála után a képeit eredetileg csak a jó vászon-alapanyag miatt akarták árverésre bocsátani.

Ezen a primer anyagértéken túl van aztán természetesen minden egyes műnek egyfajta művészettörténeti-esztétikai értéke, ez természetesen függ az alkotó személyétől, a keletkezés korától, a mű technikájától, kidolgozottságától és még nyilván sok minden mástól. Ezeket figyelembe véve aztán - akár hallgatólagosan is - kialakul egyfajta "értékrangsor" az egyes művészek és az egyes művek között.

Érték meghatározó többek között a művész tragikus élete is, mint például Vincent van Gogh esetében is. Van Gogh egész életében csupán egyetlen festményt adott el. Majd halála után testvére felesége kitartó munkájának köszönhető, hogy a Van Gogh festmények nem tűntek el a múlt homályába, addig ugyanis egy galéria sem akarta a festményeket a falaikon látni.

Továbbá érték meghatározó egyes festmény keletkezésének körülménye, mint például Leonardo da Vinci Mona Lisa-ja, amely több mint 8 évig készült, illetve egyes vélemények szerint a művész haláláig befejezetlennek tekintette, egyetlen festmény, amitől valamiért soha nem vált volna meg, nem volt eladó.

Bizonyos nevek csúnyán kifejezve márkanévnek minősülnek, amely már önmagában is hordoz értéket, amíg más ismeretlen festő, akár jobb alkotása pénzösszegben meg sem közelítheti az etalont, csupán a "név" miatt. Vannak festmények, amelyet bizonyos híres művészek alkotásának hittek, a festmény bejárta már a fél világot, számtalan kiállításon vett részt, majd egy napon kiderült, hogy az alkotó valójában egy teljesen más festő, onnantól kezdve az alkotás egy kiállításon sem szerepel. Ettől a festmény kevésbé szebb vagy jobb, mint azelőtt.

Számomra még mindig favorit az irreálisan magas ár és a festmény között lévő hatalmas ellentét... persze szubjektív vélemény, de úgy gondolom hogy legtöbbetek talán egyet ért velem:

Barnett Newman festménye az 1953-as Onament VI. 43,8 millió dollárért talált gazdára

Joan Miró Etolie 1927-ben készült Bleue című festményét, amelyet a művész legfontosabb munkájaként tartanak nyilván, 23.6 millió font, azaz 8,7 milliárd forint összegben adták el.

Cy Twombly 2005-ös cím nélküli festménye 46,4 millió dollárért kelt el. A fenti fotón egy Nő nézi egész közelről Twombly Cím nélküli alkotását, az aukció előtt.

Robert Ryman Bridge című híres festménye 20,6 millió dollárért kelt egy aukción

Christopher Wool alkotását 18 millió dollárért szerezhette meg valószínűleg boldog tulajdonosa

Persze a "művész" egy olyan elvont fogalom, amelyre sokszor rá lehet húzni, hogy ezt csak kevesen értik meg, ettől adva egy különleges érzés világot, a ritkaság érzésnek egy szeletkéjét... és máris marketing szaga lett... De kétségtelen, hogy a művészet egy különös lelkivilág, amelyből erős szűrőn keresztül mutatkozik meg a vásznon azok a sok esetben valóban értékes gondolatok, szemléletek a világról, amelyek valóban értéket hordoznak.

Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy ugyanúgy művész a kertész, aki nyugalmat tud varázsolni egy kis földterületen... művész az építész, mert olyan alkotásokat tervez téglából és betonból, amelyek szintén a tervező belső világát tükrözi..., mindenki művész, mert mindenkinek van alkotói készsége, csupán a hétköznapi világunkban a mindennapi megszokott rutin mellett szinte észre se vesszük a dolgok valódi lényegét.

Legyen itt zárszóként egy idézet:

"Egy árucikk értéke nem annak igazi természetétől,
hanem az emberek véleményétől függ, még akkor is,
ha ez a vélemény teljességgel téves."
(Covarrubias, 17. századi spanyol jogtudós)