Az utam a festészetben

Művészként a festészet számomra nemcsak technikák és eszközök sokasága, hanem egy folyamatos utazás, amely során a saját kifejezésmódomat keresem. Pályám kezdetén az akvarelllel indultam, majd később az akril festékekhez nyúltam, és ma már a téma jellege dönti el, hogy akrilt vagy olajat használok. Ez a folyamat nemcsak technikai fejlődés volt, hanem egy önismereti út is.
Akvarell: A spontaneitás és könnyedség művészete
Az akvarell a festészet egyik legegyedibb technikája. Ez a médium szinte megköveteli a könnyedséget és az elengedést. Az áttetsző rétegek, a víz játékossága és az a mód, ahogyan a pigmentek az ecsetvonásokon túl is életre kelnek, igazi kihívás. Egy-egy akvarellkép megfestése során megtanultam, hogy nem mindig én irányítom az anyagot; néha az akvarell maga dönt.
Ez a fajta spontaneitás megmutatta számomra, hogy a hibákból szépség születhet, és hogy a véletlen sokszor része a művészi folyamatnak. Az akvarellhez türelem kell, de talán még inkább a képesség, hogy együttműködj a festékkel, ahelyett hogy harcolnál vele.

Akril: Rugalmasság és dinamizmus
Amikor az akril festékekre váltottam, azonnal éreztem a különbséget. Az akril gyors száradása és élénk színei egy egészen másfajta energiát vittek a munkáimba. Az akvarellel szemben az akril lehetőséget ad arra, hogy rétegről rétegre építsem fel a képeimet, a színek intenzitását pedig bármikor újraértelmezhetem.

Olaj: Mélység és időtlenség
Az olajfestékekhez csak később nyúltam, de azonnal megfogott az anyag gazdag, krémes textúrája. Az olajjal való munka teljesen más ritmust igényel. A lassú száradás lehetőséget ad arra, hogy újra és újra átdolgozzam a képet, finomítsam a részleteket, és mélyebb árnyalatokat hozzak létre.
Az olaj különleges jellege a témaválasztásaimat is formálta. Azokhoz a műveimhez, ahol a részletek és a mélység fontosak, gyakran választom ezt a médiumot. Olyan, mintha az olajfestékek időt adnának arra, hogy elmélyedjek az alkotás folyamatában, és valóban megéljem minden ecsetvonást.

Sokszínű témaválasztásom: Miért nem kötődöm egyetlen stílushoz?
Sosem éreztem késztetést arra, hogy egyetlen témához ragaszkodjak. Talán azért, mert a festészet számomra az élet sokszínűségének kifejezése. Az egyik nap egy absztrakt képben találom meg a szabadságot, a másik nap pedig egy realista portrén dolgozom.
Ez a változatosság azért is fontos számomra, mert hiszem, hogy a művészetben nincs egyetlen igazság. Minden téma, minden technika egy újabb lehetőség arra, hogy valami mást fejezzek ki magamból, vagy megmutassak a világból.
Az, hogy több technikát és témát használok, nemcsak gazdagítja a munkáimat, hanem folyamatosan inspirál is. Hiszem, hogy a művészet egyik legnagyobb ajándéka a szabadság. Nem kell egyetlen dobozba zárnunk magunkat – kísérletezhetünk, új utakat fedezhetünk fel, és mindig fejlődhetünk.
Ezért is szeretem azt a sokszínűséget, amit a festészet nyújt. Nemcsak én formálom az anyagot, hanem az is formál engem – és ez az, amiért soha nem unom meg az alkotást.
Ha érdekel a munkám, nézd meg a kiállításaimat, vagy látogass el a műtermembe – szeretettel várlak, hogy együtt fedezzük fel a festészet varázsát!