Alkotási folyamat és a rácsozás

Többen kérdezték már tőlem, hogyan csinálom... hogyan zajlik az az alkotói folyamat, amikor fontos, hogy pontosan hasonlítson az ember, állat vagy tárgy, melyet pontosan a vászonra kell varázsolni.

Vannak olyan nagyszerű művészek, akiknek semmilyen segédeszköz nem kell ahhoz, hogy egy arc pontosan úgy nézzen vissza ránk a festményről, mint az eredeti... De ehhez sok gyakorlat szükséges.

Azonban létezik egy nagyon régi technika, amelyet rácsozásnak hívnak. Ez a technika segít abban, hogy a megfelelő arányokat eltaláljuk, nagyítsunk vagy kicsinyítsünk.

Ha sokat gyakorlunk, nyilván ezt a módszert idővel el is lehet hagyni, ugyanis a technika alkalmazása során az arányérzék nagymértékben fejlődik.

A rács olyan, mint egy képzeletbeli sakktábla melyen a mezőket számokkal és betűkkel beoszthatjuk. Így könnyen beazonosítható 1-1 mező. Ezt a rácsot nem csak képek másolására, hanem valóságos tárgyak - és ahogy Dürer tette - emberek lerajzolására is lehet használni.

Dürer munka közben

A másolás négyzetről négyzetre történik, így az arányok egyezni fognak az eredeti modellel.

Az emberi szem egy olyan precíz műszer, hogy milliméternyi különbségeket is képes észre venni. Rögtön feltűnik a szemlélődőnek, hogy jó-jó.. de valami mégis furcsa a rajzon... Nos... talán csak millimétereken múlnak az arányok. 

Nagyon fontos, hogy mindig azt rajzoljuk amit látunk! Egy rossz másolás során ugyanis nem azt rajzoljuk, amit látunk, hanem azt, amiről azt hittük, hogy látunk. Nem a kép egészére kell koncentrálni, hanem a részletre. A négyzetrácsok pont abban segítenek, hogy minden kis részlet pontosan a helyére kerüljön.

A kép sikere így nem is a rajztudáson múlik, hanem a megfigyelésen. Azt hiszem ez a titka az egésznek... Képes-e az alkotó valóban látni...